Nem hiszem, hogy volna olyan ember, aki ne csodálta volna már meg a csillagos égboltot legalább egyszer. Szabad szemmel is gyönyörű, de kisebb, nagyobb távcsővel megfigyelve egészen más világ tárul elénk. Rejtett, de fantasztikus világ nyílik meg előttünk. Ha a távcsőre megfelelő fotó eszközt csatlakoztatunk, akkor mindezt meg is örökíthetjük.
Egyszer volt, hol nem van, két őrült barát. Az egyik olvasott a csillagászatról, a másik a gyakorlatban művelte. Ő annyira gyakorlatias volt, hogy mindenből amiből csak lehetett távcsövet fabrikált. Jártam is csodájára a nagymama szemüvegének lencséjéből, PVC csőből, kerékpár pumpa fém házából, barkács mikroszkóp szett lencséiből fabrikált "dióverőinek". Álmélkodva néztük vele esténként a szép 'vöröses' Holdat, állványként az utcai kerítést használva...
A kis gyermekből nagy gyermek lett, álmaink kezdtek valóra válni. Álmodoztunk egy IGAZI távcsőről. Tervezgettünk estéről estére. És egy nap Pugner Kálmán barátom mivel fogadott? Egy 170/1220-as paraboloid tükörrel. Technikai hátterünket figyelembe véve nekiálltunk távcsövet tervezni, fabrikálni. Meg is született első komolyabb műszerünk a 170/1220-as Newton-reflektor. A sokak által egyszerűen csak le "betonkeverőzött" műszert mi a színe után csak "hófehérkének" hívtuk.
Olyan volt amilyen, de az optikai minősége azért nem rossz! Igazán számomra ez a távcső adta meg a lendületet. Az Univerzumnak azt az arcát mutatta meg, amiről előtte csak a könyvekben, újságokban, tv-ben láttam.
És szép lassan, vagy nem is lassan, de elindult a szekér...
Az idő haladtával egyre precízebb dolgok kerültek ki a kezeink közül. S még plusz, szép lassan egyre több külföldi optikai tartozék, kész távcső, távcső tartozék került be az országba, most már megfizethető áron. Így lassan, de a 17-es kissebb, nagyobb modernizálásokon esett át. Új fogasléces, 2 inch-es kihuzat, Kami jóvoltából "rezgésmentes" óragép, stb. Új 1 1/4"-es és 2"-es okulárok, neutrál szűrők, napvédő fóliák, kollimátorok.
A távcső tubusa vastagfalú papírcsőből készült, a kihuzat környékén alumínium palást merevítéssel. Vizuális észlelésnél nem is volt gond vele. De a fotózásnál egy kicsit deformálódott a tubus a fényképezőgép súlya alatt. Minimális eltérésről van szó, de egy aránylag nagy felbontású fotó megmutat minden pici hibát. Főleg Nap és Hold fotóknál mutatkozott meg az, hogy a képsík egy picit elfordult a gép chipjéhez képest. tehát a kép minden része nem volt éles... Ezért határoztunk úgy, hogy a tubus kap egy külső üvegszálas borítást, kísérleti jelleggel.
Az eddigi fekete festést felváltotta egy "tört fehér" szín. A fekete szín jó volt régebben az éjszakai égbolt alatt. De mostanában sokat észlelek, fotózom a Napot, ott a fekete szín nagyon sok hőt gyűjtött össze, kavargott a levegő a tubusban is, nagyon rontva a kép élességén. A fehér szín jobb választásnak bizonyult a nappali égbolt alá. Sokkal nyugodtabb lett a kép a műszerben.
A tubus megerősítése is jó lett, sokkal stabilabb lett a tubus tartása, sokkal ritkábban, kicsit kel kollimálni az optikai rendszert...
Vissza
Sok alkatrészt másokkal készítettünk el, ami nem mindég úgy sikerült ahogy szerettük volna. Hogy javítsunk ezen a helyzeten Kami megvette az egyik kis esztergapadot az Uránia Csillagvizsgáló műhelyéből. Ennek a kis masinának már a vérében, akarom mondani olajában volt a távcső készítés. Szép lassan a "hófehérke" átváltozott "igazi" távcsővé. Egyre készülnek rajta a mai napig a különböző tartozékok, Kaminak köszönhetően.
A mindennapi észleléseimet egyéb eszközök is segítik. A mai napig általam használt 170/1220-as Newton-reflektor mellett egy 20X90-es binokli boldog társtulajdonosa vagyok. DCF óra, webkamera, megfigyelő-kamera, FUJI FinePix S7000-es kompakt, Canon EOS 350D tükörreflexes (DSLR) digitális fényképezőgép alkotja még az arzenált.
A látottak megörökítésére manapság a digitális technika terjedt el szinte 100%-ban. Különböző kamerák, fényképezőgépek. Én a digitális fényképezőgépeknek két típusát is használtam, használom. A kompakt és a tükörreflexest (DSLR).
A kompakt gépek objektívje nem levehető. A távcső alkotta képet a fényképezőgép objektív lencséin keresztül tudjuk az érzékelő chipre juttatni. Nem mindég szerencsés a sok plusz optikaim elem (az objektívek sokszor 7-9 lencséből állnak), de hát ez van. A fókuszálással is lehet gond, ilyenkor vagy fotó okulárt használunk a gép előtt, vagy okuláron keresztül készítjük a képet (okulár projekció).
A kép bemozdulásának elkerülése végett nagyon javasolt a kioldó zsinór használata. Ebben a szerelésben túl hosszú, nehéz a fotós szett, így a fenti képekkel ellentétben, valós fotózáskor, ha lehet, az egész kihuzat, optikai elemekkel, fényképező gépestől álljon minél közelebb a függőlegeshez!
A DSLR gépekkel már lehet primér fókuszból is fotózni (a fényképezőgép objektívjét levesszük, követlen az objektív v. a tükör juttatja a képet a chipre). Ha nagyobb nagyítást szeretnénk elérni, akkor van szükség a fényútba a gép elé pl. egy Barlow lencsére.
Most sem árt egy távkioldó, ha tudja a gépünk, akkor a tükör felcsapást állítsuk be vagy késleltetettre ("mirror prefire", tükör felcsapás után az exponálás később történik pár másodperccel), vagy MLU-ra ("Mirror Lock Up", első kattintásra a tükör felcsapódik, hadjuk, hogy a rendszer rezgése lenyugodjon, majd még egy kattintással exponálunk...) Ha tudja a fényképező gépünk, akkor az egész fotózást vezérelhetjük számító gépről is (pl. Canon DSLR gépek).