2006 áprilisa. A "szokásos" tavaszi árhullám ismét jött. Egyre emelkedett a vízszint. Egy darabig viccelődve mondogattuk: "ez is akkora lesz mint a 2000-es árvíz..." Tévedtünk... Nagyobb lett! Ismét eljött az a nap amikor emberek százai lepték el a gátat homokzsákot rakva éjjel-nappal. Önkéntesek, a hadsereg katonái a város lakói, messziről jött emberek. A város egyes pontjain hegyekben a megtöltött homokzsákok. A helyzet egyre rosszabbodott. A Tiszazugot kitelepítették. A gátak hol itt, hol ott csúsztak meg. A gátszakadás bármelyik pillanatban bekövetkezhetett volna. A város is veszélyben volt, mégis befogadta a környék településeiről hozzánk kiköltöztetett családokat. Félelemmel teli heteket éltünk át...
Egyszer minden rossz véget ér... Az árvíz lassan levonult, a gátak kitartottak. Jöhetett a felújítás. A felújítás.
























